Ha van cél, akkor oda út is vezet

A beszélgetéseink után valahogy minden rendezetté vált a fejemben. Először csak arról beszéltünk, hogy egy szituban rosszul érzem magam. A következő alkalommal megfejtettük, hogy mi kell ahhoz, hogy ez ne legyen így. Na innentől nyugodtam meg mert amikor bekerültem abba a szituba már tudtam mire figyeljek. Aztán gyakoroltam és most már észre sem veszem, hogy abba a szituban vagyok… az érzés felszabadító. És hogy mit tanultam a fentieken kívül? Azt az életérzést, hogy: És akkor mi van? Mi történhet? Szóval köszönöm, hogy a kínos pillanatok önfeledté váltak azzal, hogy másképpen gondolkodom… mert nem a szitu változott, hanem én

Őszintén szólva fogalmam sem volt mire számítsak ettől a beszélgetéstől, nem nagyon tudtam mit jelent a coach. Úgy ajánlották és mivel nyitott és kíváncsi vagyok, gondoltam miért ne? De nem vártam sokat a dologtól…Óriási pozitív csalódás volt. Nekem volt egy konkrét problémám, amiről szerettem volna beszélni. Úgy láttam két út van előttem, amiből választanom kell. Beszélgettünk, beszélgettünk… és egyszer csak azt vettem észre, hogy már tudom a választ. A kérdéseivel felhívta a figyelmemet olyanra, amit nem vettem észre, mert annyira bele voltam „süllyedve” a helyzetbe. És ami még számomra nagyon meglepő volt, hogy megint magabiztosnak éreztem magam a beszélgetés után. Csak annyit tudok mondani… KÖSZÖNÖM.

Csak úgy, egyszer felajánlott egy órát! Meglepett! Ugyan mi újat mondhat nekem! És miért? Csak úgy? Gondoltam biztos sokba fog ez nekem fájni! Még egyébként is! Ugyan már! De elgondolkodtam, bajban voltam,nem tudtam merre,hogyan tovább egy párkapcsolati problémáról. Így hát elfogadtam azt az egy órát! Nem bántam meg! Először hebegtem habogtam, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy rohadtul jól érzem magam! Nincs itt észosztás, majd én megmondom a frankót. Csak egy tartalmas beszélgetés amitől lényegesen jobban érzem magam. Keresd,ha bajban vagy és nem tudod merre indulj,ahogyan ezt Ő is írta! Ezúton is köszönöm azt a több mint egy órát!